Próbálkozni, igen, szabad :D de nem tudom ki nyalhat nagyobbat, ezt persze félretéve, meggyógyultam! Azt hiszem. Igaz, még köhögök kicsit meg nyom a fejem de na. Jobb mint aláz az izzadás és az egyebek :) Igaz ma rajzról haza kértem magam xd mert akkor üszök szarul voltam. És rájöttem nekem az algopirin az picsafüst : de a nurofen az nagyon nyami és csodát mûvelt velem, mint pöcköm is :D két napig ugrált nekem mintha kötelezõ lett volna ^^szombaton meg megint nálam alszik a kis tejszelet >w< azt pancsolunk megint együtt :$ illetve
I LUW ACÉLBETÉT ♥

Pofám ne nézzétek és a kukás a kedvencem a képen :$

Abszurdan sokat költök sminkcuccokra és töltök sminkeléssel. ma is randomly hazajött velem egy NYC quattro paletta és egy Maybelline spirál. Múltkor meg kifosztottam a Dmet, 2 új ecsettel, rúzzsal, hajfestékkel, samponnal etc. A legdurvább pedig az volt, hogy ültem a buszon, és a szemben ülõ lány (egyéként tipikus picsha) körmeit szemléltem, olyan izom pinapink volt, és tetszett nagyon :D így is imádom az élén rózsaszín körmöket de amikor hazaértem elsõ hely ahová mentem az a rossmann volt és vettem egy ugyanolyan lakkot mert láttam egy lány kezén és tetszett xD Ezen kicsit én is meghõkölök így utólag... Egy két órával fel kelek elõbb csakhogy megcsináljam a hajam és egy full make-up-ot. és már nem csak annyi mint tavaly, hogy kihúzom a szemem, spirálozok azt csá, hanem krém alapozó, púder, pirosító, highlighter, primer, szemhéjfesték, tus, spirál, olykor mûszempilla, szemöldök..... ajjajj. de jövhét csütörtökön megint megyek sminkelni a színjátszókhoz :) hurray. azóta sokkal felszereltebb vagyok sztem lehengerlek mindenkit ^^

Most írhatnék egy mit miért posztot drága "Zsolt"nak de nem teszem, nem éri meg idõt szánnom rá. Gyerekek nem értenék meg úgysem. Fõleg azok akik nem ismernek, és úgy nyilatkoznak felõlem. Névtelenül. (egyébként köszönöm a letagadást) Így hát maradok az alap tervnél. Ma ugyebár osztályfõnöki órán szóba lett hozva a turcsányi gecis ügy is, és persze (számíthattunk rá) mi lettünk a szarok, legfõképpen én. De nem igazán basztam fel magam rajta. na jó igen. de az egy más dolog miatt. túlságosan belemélyedtem a "miért vagyok ilyen" témába, és olyan dolgok jöttek föl amiktõl sírnom kellet. Bûntudat, elmúlás, vissza nem tekerhetõ idõ, cserbenhagyás, leszarás, folyamatos bántalmazás, meginogás, és ez mind az én életemben röpkén, összetömörítve. Miért nem keresek senkit? Nem írok rá senkire, kötelezem el nehezen magam ha barátságról van szó? Miért vagyok flegma geci? Egocentrikus? Mert ilyenné tett az élet. Ilyenné tettek azok az emberek, akik régen kitaszítottak, megvertek, átvertek, ellen fordították a szeretteimet, akik leköptek (sajnos szó szerint.) és egyebek. Akik miatt nem álmodtam éjjel szépeket, akik miatt halni akartam. Egy nyáron, amikor lehetõségem nyílt arra, hogy megváltoztam, megfogadtam, nem keresek barátokat, újakat. Ha valaki jön, meg akar ismerni, tegye azt. Ha nem keresek valakit, az azért van, hogyha valakit érdekelek, úgyis keresni fogja a társaságom, akit nem meg persze nem. De ha valakit megszeretek. Azt nagyon, félek elveszteni, féltékeny vagyok rá, és még szólni sem merek ha valami gondot szaglászok, nehogy bajt csináljak neki. Ilyen az én tetves életem, szívesen felajánlanám bárkinek, úgyse bírná egy hétnél tovább. Törökágis ügynél is mondta igazgató asszony hogy áginak ilyen olyan kemény élete van, én meg majdnem felkeltem, hogy az enyémnél biztos nem! Mesélhettem volna a tragédiáimról amiket átéltem életemben (fõleg az utóbbi 2 évben) amikrõl még a barátaimnak se igazán meséltem még, lemerem fogadni, hogy lehidalt volna. Ne pofázzon nekem senki kemény életrõl. köszönöm. ja és mellékesen, ha valakinek problémája van velem, azt nekem mondja. köszönöm.